T in TH

a pörgős Peking és a punnyadós Phuket után

Elbúcsúztunk, és megköszöntük a szíves látást. Pacsi a phuketi pick-upunknak.

Mostmár tényleg úgy néz ki, hogy beköszöntött a zavartalan napsütés időszaka, ami minket ugyan már annyira nem fog érinteni, de legalább megnyugvással tölt el.

Ma a "foto-celláink" feltöltését intéztük két strandon is, amíg a nap teljesen el nem tűnt.

Ma, miután demonstrálta a filozófiai világnézetét...

..elkezdett fotózni a Timur. A bőséges termésből ezek a kedvenceim:

Van egy jó filmje is!

Aztán a Peti is filmezett:

..ez egy későbbi munkája:

Én ma csak fotóztam:

Ez is csak állókép. 
...így most már örök homály, szót váltott-e vele a homár.

...most már én is azt mondom, hogy teringettét. És a thaiok szerint is felborult valami. Ma megint fél-háromnegyed óránként leszakadt ez ég, és rettenetes szél kerekedett, pedig az ilyesminek november-decemberre már rég le kellene mennie. Így aztán mi a Timurral  kénytelenek voltunk a nap egy részében ezt az odamenekült bogarat vizsgálgatni a teraszon. Egyébként nagyon szép volt.

A Peti meg előző éjjel beépült a phuketi magyarok közé, úgyhogy neki már legalább nem volt mára különösebb programigénye. Esti séta a mólón:

Persze valójában minden nap gyereknap, de ez most kicsit másképp is:

Hónapok óta a legtrükkösebb kajákkal mondok csődöt, pedig ma az is kiderült, hogy csak üres kenyeret kéne adni a Timurnak:

Amint az jól látszik, szupermarketben jártunk, és itt - a konzumközpontban - végre találkozott Timur az északi értelemben vett szezonnal is. Személyes nagy kedvencem, a hómentes országok felfújhatós hóembere valamint a belül szintén levegős, piros overallos öreg intette vásárlásra a strandszerkós érkezőket.

Na azért egy igazi hóember sem biztos, hogy olyan gyorsan elolvadt volna ma a szabad levegőn... A nap végén meglátogattuk az ismét háborgó tengert:

Timur ma megint szomszédolt, ami után úgy kidőlt, hogy napnyugta előtt (18 óra) nem tudtunk már lemenni a vízhez, úgyhogy egy napnyugta utáni szépkilátásos kajával próbáltuk behozni az élménykimaradást. Tőlem balra:

Tőlem jobbra:

Egyre többet nézegetem az ovik/bölcsik oldalait, úgy néz ki, lassan beköszönt az az időszak, amikor már nem az ősök jelentik a legnagyobb mulatságot a mi kis öngyölö-böngyölőnknek.

Ennek szellemében - vagyis inkább a véletlennek köszönhetően, ezzel párhuzamosan - a Timur ma a nap jó részét egy rawai-i háromgyermekes (6, 3,5 1,5) magyar család otthonában töltötte, állítólag fergeteges kacagások közepette.

Este itthon táncoltunk mezítláb a csempepadlón  (ennek tökjó hangja van!) , meg a Timurkának mostanában az egyik kedvenc szórakozása, mióta leszokott a mesefilmekről, hogy vagy a saját tengelye vagy egy asztal/szék körül rohangászik körbe-körbe röhigcsélve, amíg el nem szédül - ilyenkor jön a legnagyobb röhögés. Közben óriási, mennydörgős-villámlós vihar ment odakint.

Nyolc esős/felhős nap után beköszöntött a szezon, amit mi otthon inkább kánikulának szoktunk nevezni. Nagyon bírtuk az eddigi időt is, de azért egész más volt reggel látni azt a csodaszép kék eget. (Az a szép zöld gyep, meg hál' isten adott.)

A délelőtt egy újrázás volt a Pillangó-kertben, ugyanis a Timur annyira beleszeretett a citromsárga pillangós videóba, hogy okvetlen vissza akart térni a helyszínre.

Nade a délután, az izzasztó pilangókergetés után, a vízparté lett. És a kiskomáké.

Thai kiskoma saját daruval:

Kiskomalány strandjátékkal:

Anya gyermekével:

Apa gyermekével:

A nagy kiruccanás 50. napja igazán emlékezetesre sikeredett. Gondoltuk, hogy megnézünk egy könnyen megközelíthető kis vízesést, az biztos bejön majd a Nagy Vizezősnek is. De aztán nem is maga a robajló víz érintette a legjobban Timurt, hanem az azt körülölelő dzsungel, pontosabban a dzsungelben tett kirándulás. Úgy szaladgált röhigcsélve a százéves fák, többméteres levelű pálmák és kar-vastagságú liánok közötti nedves sziklákon a gumipapucsában, hogy azon minden gyengébb idegzetű anyuka dupla-pulzusra váltott volna. Erről a részről sajnos pl. azért nincs is képdokumentáció, mert én mindkét kézzel kapaszkodtam, hol a liánokba, hol a kövekbe, hol a bambuszbotomba.

De íme a vízesés, ami az elmúlt napok rengeteg csapadékának köszönhetően teljes vízbőségében pompázott:

A nemzeti park bejáratánál pedig, amit szerencsére csak távozáskor vettünk észre, egy igazi autentik thai játszótér várta az arra járókat függő hintalóval...

...rozsdás vonathintával és elefánt-csúszdával!

Leszoktunk a turistakörökről - talán, miután az elefántolás nem váltott ki eufórikus örömreakciókat a gyerekből - , és olyan ráérősen intézgetjük a dolgokat, mintha otthon lennénk. Még a Timurnak is az volt a ma délelőtti kívánsága, hogy "teszkó", mivel elfogyott a csokis pufi. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy lassan egy hete tart a kellemes - a helyi vállalkozók szerint katasztrofális - felhős idő, szóval mindenféle hétköznapi dolgot lehet csinálni anélkül, hogy az ember cseppfolyóssá válna a szabad levegőn.

Tehát ilyen:

a strand telítettsége meg, mint a Balatonon elő- és utószezonban hétköznap:

...persze van, akit egyáltalán nem zavar a süvítő szél:

amúgy tűző napon nem is lehetne pucérkodni!

A strandról hazafelé - csepergő esőben - megálltunk egy szép-kilátónál. Aztán a fekete felleges kilátás helyett inkább a magaslati pontra telepített elefántszentélyt vételeztük szemre: 

"ezt már viszem is!"

Nyilvánvaló, hogy a Timur a világ egyik legnagyobb mázlistája. Bele sem merek gondolni, hova fog ez még fajulni, miután agyontapogatta a szerencsehozó totemeket.

Eleve furcsa érzés, hogy a király és nejének fényképei díszítik az utcákat, a boltokat, éttermeket, szállókat... ez itt pl. az elefántogoló vállalkozás pénztára:

..meg az is furcsa volt, amikor néhány éve ittjártunkkor egy foxiforma kutya fotója foglalta el a politikai napilapok címoldalának fő helyét - elveszett ugyanis a király kedvenc ebe.

Namost ennek a királynak, IX. Ráma azaz Bhumibol Adulyadej-nek ma volt a 83. születésnapja. A thai tévé 6 csatornája egyszerre nyomta ugyanazokat a képsorokat az egész napos ünneplésről. De, mondom, rendkívül furcsa ez a király. Úgy tűnik népszerű, ugyanakkor 3-15 évig terjedő börtön vár arra, akinek esetleg bármilyen szempontból kevésbé szimpatikus a világ leggazdagabb és leghosszabb ideje hivatalban lévő királya. (Egyébként alkotmányos monarchia van, Bhumibol alatt 27 miniszterelnök váltotta egymást.)

Mi a helyiekkel együtt, vacsorázva ünnepeltük az eseményt. Nem volt nagy cécó, egy kis tűzijáték látszott a tengerparton, de gondolom, a thaiok nagy része - pláne itt a tengerpartokon - tojik a politikára.

Amúgy ez a nap egyben a thai Apák napja is, mivel a király a nép jó édes apukája. A Peti javasolta, hogy ezentúl mi is tartsuk ezt az ünnepet, könnyű is lesz megjegyezni: Miki előtt egy nappal.

Ma először éreztem azt, hogy nem csináltunk semmit.

Pedig délelőtt számtalanszor le- és felmentünk a lakunk lépcsőjén...

ebéd közben az ünnepekre készültünk..

és őrült jót tocsogtunk este a tengerben.

Hát ugyan voltunk elefántogolni...

(Ezt a jó minőségű paparazzi fotót a ravaszul kigondolt turista-pekidzs részeként árulták plusz 1400 ft-ért, mert ugye ki tudná már magát lefényképezni, miközben az elefánton ül. Valamennyire talán látszik, hogy kicsit be voltunk tojva - én legalábbis, de a Peti is szorítja a Timurt - , mert ez még az első imbolygó lépések után készült.)

Naszóval, hogy ugyan ültünk elefánton, meg is etettük, -simogattuk, de az egészet nyugodtan ki is hagyhattuk volna, mert semmi nem volt ahhoz képest, mint ami a víznél várt bennünket:

Sajnos nem tudtuk meg, miért volt ott, pedig a Timur többször és jól érthetően feltette a "micsinálsz, markoló?" kérdést.

A nap izgalmait végül levezette egy kis ájon-lájon-zájon:

A Timurnak szigorúan virgin pina coladat rendeltünk, de aztán ki tudja, ezek a raszták mennyire figyeltek a koktélkeverésnél...

sorry a sok egyforma képkockáért... ez már maga a raszta-lét.

Autók a tenger felé...

...mennek el a mi utcánkban...

...Itt meg felhők mennek el nagy hallgatásba:

...Néhány régi mozdulatra,
a hullámok is sorban állnak...

..kinek kell egy játék?!

És aztán erre lehet küldeni otthonról kommentbe, hogy Lefekszem a hóba.

Hát amióta december van, itt is esett 8 fokot a  hőmérséklet. Az eső meg még most is esik.

...a szél is fúj...

...városnéző időjárás...

Egyébként a Timur kezdte reggel azzal, hogy menjünk a városba, a "Peking-városba", mert neki "hiányzik". Mondtuk, hogy itt csak Puki-város van. Végülis jó lett az is: megnéztük a Puki-város óvárosát, ami egy nyugisabb, déli jellegű China-town-nak felelt meg.

Bolt enetriőr - keleti kényelem:

Ami még említésre méltó, hogy itt Thaiföldön nem csak a lányok és nem csak a fiúk, hanem a fiú-lányok is nagyon bírják a Timurt.

Hála a Timur foglalkoztatási igényének, ma újabb turista-programot zavartunk le:  a  Pillangó-farmot.  Egész kompakt esemény volt.  A biológiai felvilágosítás után a pénztárnál kapott hal- és pillangóeledellel lehetett boldogítani az intézmény lakóit.

így lakmározik egy pillangó:

Az otthonban laktak még madarak is, de sajnos számukra nem osztottak kosztot.

Ez meg egy külön elkerített rész volt a farmon belül, az ún. "Breeding center". A kicsit hosszabb  videón meg lehet tekinteni a pillangók nászágyát, majd a turistafotózásra kikészített padot - azért furcsa, hogy pont a pillangók hálószobájában, de mindegy. Aztán hallható egy kis családi félrekommunikálás, majd a Timur, ahogy többször elismétli az egyik kedvenc szavát.

Az enapi kultúrprogram a helyi főtemplom bejárásában merült ki.

..cipőt le, jöjjön be!

Estefelé felkerestünk egy újabb strandot - aminek a részleteitől akkor most a budapesti időjárásra való tekintettel megkíméllek benneteket. Viszont ami helyes volt, hogy utána az ottani étteremben találkoztunk Minyázávut Kátyával, aki teljesen a Timur női alteregója volt, a szülei pedig nem kérdeztek vissza a Timur név hallatán - mint előtte levő nap a phuketi magyarok -, hogy "hogy is hívják a kisfiút?" .

A napot egy botanikai oktatókörút indította...

..majd megnéztük a helyi állatkertet, ami valami egészen furcsa képződmény volt. Leginkább egy vásári esőerdő-komédiára hasonlított, ahol nemcsak a Távol-Keleten szinte kötelező rézusz/makákó majomparádé ment nagyüzemben, hanem minden kanyarban fényképezkedni lehetett valami bánatos állattal. A halastónál pedig használati díj ellenében, horgászhatott egyet a tisztelt publikum.

...rendes programok lettek lebonyolítva!

Volt halacskázás:

meg autókázás: